A vörös és kék rózsa

Kurama kiszabadítja Botant a láncok fogságából, és az ölébe fekteti.

- Nincs most már semmi baj, itt vagyok szerelmem, ébredj!

Botan kinyitja a szemét, és egy könnycsepp csordul le az arcán.

- Kurama tudtam, hogy eljössz értem. Tudtam…. – végig simítja Kurama arcát. Mindketten sírnak.

- Szeretlek Botan. Ígérem, nem lesz több ilyen

- Szeretlek Kurama bármit, kell még átélnem – de ekkor Botan felsíkított.

- Botan MI TÖRTÉNT?

Éles hangos kacaj tölti be a termet. Miyuki kiszabadult a növény fogságból és az utolsó erejével Botan hátába fúrt egy tört.

- Most már békében halhatok meg – Miyuki eszméletét veszti és meghal.

Kurama most veszi észre, hogy mi történt. Felkiált fájdalmában és sír .Kihúzza Botan hátából a tört , lecsukja Botan szemét,  és még utoljára megcsókolja.

-Szeretlek Botan és ott, leszek mindig veled és követlek bárhová is mész.

Kurama magához öleli Botant és lehunyja a szemét. A testéből növénnyel nőnek ki és fokozatosan körbe vonják a testüket, a szobát, a kastélyt és végül a mocsarat.

Yusukéék csapata Kuenma kérésére felkutatták az alvilágot, hogy megtalálják őket. 1 hét múlva megtalálták a mocsarat, de már nem mocsár volt, hanem a kopár sík vidék. A pusztaság közepén a napfény egy vörös és egy kék rózsát világított meg egymásba nőve: Ennyi maradt hátra belőlük, de még a haláluk után is együtt maradtak.

~VÉGE~