Szerelem a végzet

1. A találkozás

Kurama sétált az utcán. Azon töprengve mi lehet az órai matematikai egyenlet megoldása. Annyira lekötötte a figyelmét, hogy észre se vette Botant aki a háta mögé lopakodott. Egy ideig Botan szorosan Kurama mögött sétált, majd megszólalt.

-Szia Kurama-de olyan hangosan hogy Kurama összerezzent.

-Jézusom Botan a szívbajt hozod rám!

-Ne haragudj! Min gondolkoztál?

-Semmi érdekesen. Botan de miért követtél?

-Á semmiért- közben felvette a kismacskás arcát

-na jó csak azt akartam kérdezni, hogy tudnál-e nekem segíteni a biológiában, mert nem értem!?

-Persze. Ma este?-kicsit csodálkozik

-Ma este? Rendben és hánykor?

-Fél hét?

-Tökéletes. Szia akkor majd megyek!

-Szia!

Kurama tovább gondolkozott majd hazaért. Felment a szobájába, lefeküdt az ágyra és csak Botanra gondolt.!Elmerült a gondolataiban, amikor hirtelen megcsörrent a telefon.

-Halló?!

-Szia Kurama! Yusuke vagyok!

-Cső!

-Kurama! Este átugorhatnánk a többiekkel?

-A mai nem jó.

-Miért?

-Hát, tudod Botannak elígérkeztem.

-Botannak? Úgy érted randi?

-Nem csak biológia korrepetálás.

-Ne nézz már madárnak Botan kitűnő biológiából!

-Igen?

-Ajaj elszóltam magam! Vedd úgy hogy nem szóltam !Na pá!

Kurama lerakja a telefont! Átfuttot az agyán ez az egész és arra jutott, hogy akkor most randizni fog Botannal! Örömmel töltötte el ez az érzés! El kezdett készülődni! Fél hétkor megszólalt a csengő…

Folyt. Köv.