A biológia korrepetálás

Kurama elindult az ajtó felé!(sötétkék farmert, farmerdzsekit és egy fehér ing van rajta). Kinyitotta az ajtót. Ott állt előtte Botan (passzos bő szárú farmerben és hosszú ujjú mély kivágású felső van rajta. Haját kiengedte) Kurama meg se tudod szólalni.

-Szia Kurama

-Szia Botan! Öhm gyere be!

-Köszi! Akkor hol tanulunk? -mintha ha annyira akart volna

-Gondoltam a szobámban, ha nem baj?

-Ó dehogy is!

Bementek a szobába. Kurama leültette Botant az íróasztalhoz, majd hozott magának egy széket és leül mellé! Őszintén egyiküknek se volt kedve biológiát tanulni.

-Mit segítsek Botan? Mit nem értesz?

-Hát…-nem tudott hirtelen mit mondani, annyira el volt foglalva, hogy erre nem is gondolt.

-Szóval? -nézett kérdően Kurama

-Hát izé nem is tudom –felvette a kiscicás arcát

-Botan kérdezhetek valamit?

Úristen most lebuktam gondolta Botan. Jaj nekem.

Kurama felállt és Botan székére támaszkodott.

-Ugye te nagyon is tudod a biológiát? -kicsit ideges

-Nos hát igen! -nagyon ideges nézi a padlót

-Akkor miért akartál velem lenni????

Botannak elakadt a lélegzete és csak ennyit tudott mondani.

-Én, én, én

-Hallgatlak!

-Azért mert veled akartam lenni...

Folyt. Köv.